Eredetileg háborús tudósító szerettem volna lenni, végül úgy alakult, hogy szimpla újságíróként kezdtem, később szerkesztőként, majd főszerkesztőként folytattam. Hat évvel ezelőtt a Marie Claire-hez kerültem újságíróként - ajánlás útján, próbamunkával -, ahol az online-os múltam miatt előbb a weboldal, majd a lap szépségszerkesztői feladatai is hozzám kerültek.

Utóbbi igazi mélyvíz volt számomra, hiszen a szépség egy speciális terület, rengeteg szakmai információval, folyamatosan megújuló formulákkal, egyes fogyasztók szemében tabunak számító összetevőkkel, és persze a fogalmazásra, termékelhelyezésre érzékeny hirdetőkkel. A kezdeti stresszt kompenzálta, hogy egy „beauty editor” elképesztően izgalmas újdonságokról értesülhet, mégpedig elsőként a szakmában. Na, meg persze az is, hogy a világ különböző pontjaira repülhet egy-egy hamarosan bevezetendő arcszérum, illat, vagy világsztárral készülő interjú kedvéért. Kirsten Dunsttal például egy lenyűgöző párizsi luxusszálloda lakosztályában beszélgettem a szépségtitkairól.

Szépségszerkesztőként dolgozni messze nem az az üres pozíció, aminek tűnhet: csodálatos termékek, néha vitrinbe illő csomagolások, rengeteg bennfentes pletyka, és meglepő módon nagyon jófej (akár konkurens) kollégák jellemzik ezt a területet.

Egy éve egyébként a kétlaki életem miatt (ugyanis Izrael és Budapest között ingázom) már az online Marie Claire szépségszerkesztője vagyok.

 Bőrápolás:

Érdekes, hogy először amikor bekerültem a beauty közegbe, úgy éreztem, ez maga a Kánaán. Mindent kipróbáltam, a nagyágyúktól kezdve (Estée Lauder, Chanel, Guerlain, Dior, stb), a megbízhatóan, de néha nem kiemelkedően teljesítő középkategóriás arcápolókon át az apró, induló márkák kezdetleges csomagolású termékeiig minden megfordult az arcomon. Szerintem mindenképpen fontos tesztelni, ismerkedni, de ha valami igazán beüt, visszatérek hozzá. A mai napig imádom az Estée Lauder termékeit, lehet ez arckrém, szemkörnyékápoló, vagy szérum, bennük még sosem csalódtam. Az arcápolás, anti-aging terén az Image és az Omorovicza szintén ötpontos kategória nálam. Az arcolajak közt a Sisley Black Rose mestermű, de a Mádara is zseni.

Szintlépés volt számomra a clinical clean irányzat felé a Ren széruma. Ha tehetném, és elég pénzem lenne rá, egy fürdőkádat töltenek meg vele, és abban áznék minden reggel fél órát a tejeskávémat szürcsölgetve. Ma már egyre inkább a letisztult termékeket választom (mint amilyen például a Vaghegghi vegán szériája,innen is nagy pacsi nekik), nem számít számomra, hogy mennyire szép a csomagolása, de az igen, hogy lebomlik-e. Na, és persze követelmény, hogy csak új dolgokat próbálok ki, amelyek cruelty free módon készültek. Ha kedvező árú megoldásra vágyom, jöhetnek az organikus kókuszolajak, ezekből a nappali arcápolókba szoktam cseppenteni egy keveset.

Naponta legalább kétszer, reggel és este krémezem a bőröm, alá szérum is kerül.
Arclemosók terén, közel 100 termék tesztelése után a Kiehl’s uborkás lemosója mellé teszem le a voksomat. Eddig nem találtam meggyőzőbbet, igen kevés is elég belőle, finoman krémesen habzik, tisztít, nem szárít. Mi kellhet ennél több? A micellás vizekre rosszul reagál a bőr a szemem környékén, a tejes állagot pedig nem szeretem.

A szemkörnyékemet időben elkezdtem ápolni, mivel a genetikám miatt tudom, hogy rizikós terület. Egész pontosan 20 éves koromban. A nagynéném kozmetikus, én pedig hittem neki a megelőzés fontosságában.

Testápolás:

Ahogyan az arcom, úgy a testem sem teszem ki direkt napfénynek. Szépségszerkesztőként sok belsős infóhoz, háttéranyaghoz, kutatáshoz hozzáférünk, és ezek alapján biztosra mondhatom, hogy az arcomat, dekoltázsomat nem öregítem tovább. A sok paráztatás, amit a tévében látunk, sajnos nem túlzás, utólag pedig már sok pénzért is csak keveset tehetünk a cserzett, száraz, öregedő bőrfelületek kezeléséért.

Bőrömet radírozni inkább a zuhany alatt szoktam (csak természetesen: Lush tengeri sós bőrradír), de az arcomat mindig kihagyom. Nagyon vízhiányos, száraz a bőröm, így kizárt, hogy önként dörzsölgessem.

Sajnos igen sokszor hanyagolom a testápolók használatát, és gyakran van olyan érzésem, hogy meg fogom még bánni, amiért legtöbbször kimarad a vádli és a dekoltázs bőrének ápolása zuhanyozás után.
Ami a testkezelés kontra edzés kérdését illeti, egyértelműen az utóbbira szavazok. A különböző tekercselések, masszázsok, LPG kezelések csak akkor hatásosak, ha tényleges életmódváltással párosulnak. Sajnos ez utóbbit nem lehet megúszni.
Edzések tekintetében egyre több idő kell a változáshoz: míg 10 éve két alkalomtól is beindult a fogyás és alakformálódás, most masszív egy-két hetes turnusok után kezdek látni bármilyen eredményt. Volt idő hogy a kick-box, krav-maga, vagy hot joga volt a biztosíték a feszes formákra, de az utóbbi két évben a Beautyrobic győzött meg igazán. Nagyon pörgős zene, (nem agresszív, szeletelős), hozzá táncos mozdulatokkal kevert kőkemény erősítések. Mindezt képzeljétek el egy meleg teremben – két intenzív hét után garantált a szinte fürdőruha kompatibilis alak.

Kezelések:

Festőművész anyukámtól mindig azt hallottam, hogy a tökéletesség unalmas. Azon nincs mit lefesteni, megörökíteni. Így sohasem nem zavart, hogy aszimmetrikus az arcom, és tudtam, hogy az sem fog zavarni, ha kicsit öregszem. A 20-as éveimben hiába hoztam ki magamból sokszor a maximumot, nem tudtam mihez kezdeni vele. Mára valahogy megkedveltem magam. Megteszem, amit tudok a külsőmért, de egyelőre a botox, vagy a szike nem opció számomra.
Ha nagyon vigyorgok, látszik pár szarkalábam, de egyáltalán nem vészes, a szemkarikáim pedig már 15 évesen is megvoltak, ezen már nem görcsölök. Nekem a hialuronsavas töltés nem vált be, túl vékony hozzá a bőröm, de az YSL Touche Eclat High Cover Radiant Concealer remek gyógyír.

Amikor szépségszakértőként kezeléseket tesztelek, vagy épp saját magam számára fizetek be egyre, csak olyanok jöhetnek szóba, amelyek nem változtatnak az arc karakterén. A töltés sajnos csak lokálisan jelent megoldást, a botoxszal nincs tapasztalatom, és nem is lesz, de egy jó helyen, minőségi anyaggal elvégzett bio vagy éppen cog szálazás tényleg éveket radíroz le. A hatása sajnos nem tart sokáig.
A frakcionált lézer gyönyörű eredményt produkál a problémás, vagy megfakult bőrön, szinte olyan, mint egy Insta-effekt. De öt-hat napot rá kell szánni a gyógyulásra.


Illatok:

Életem első parfümje erős indítás, egy kék Joop! volt, amelyhez utána 10 évig hűséges is voltam. Hosszú évek óta a ragaszkodom bizonyos illatokhoz, általában az édes-fűszeres kategóriában a mérsékelt skálán mozgó, minőségi parfümökhöz. Amikor Paris Hilton 10 éve itt járt a Coin üzletház megnyitásán, sajtósként kaptam egy Juliette has a gun, Not a perfume illatot, amit évekig használtam, annyira imádtam. Pézsma alapú, mindenkin egy kicsit más arcát mutatja. Többször is utánam jöttek az utcán megkérdezni, mi van rajtam, sőt ismerősök is vásároltak belőle, de végül tényleg mindenkin más jellegű volt az illat.
A másik napi kedvenc a Zadig&Voltaire This is her illata, ha pedig nagyon fontos, esti alkalomról van szó, jöhet az Armani luxuskategóriás (56 ezer forintos!) műalkotása, az Armani Privé Pivoine Suzhou.  

Mesó