Kadlok Nelli, Rossmann Magyarország PR és ügyfélszolgálati csoportveze

Mikor kezdett el érdekelni a szépségápolás?

Valószínűleg minden azzal kezdődött, hogy édesanyám kozmetikusként dolgozott: először egy nagy szalonban (a 20 ezer fős városunk legnagyobbikában), miután pedig megszülettünk a testvéremmel, otthon rendezte be az előtérből nyíló szobáját törzsvendégeinek, amit a mai napig „kozmetikának” hívunk a családban.

Sokszor lélegzetvisszafojtva néztem nála, ahogy precízen festi a szemöldököt és szempillát vagy masszírozza be különleges mozdulatokkal a finom krémeket az arcba. A sminkelés kevésbé érdekelte anyát, de persze volt ehhez is egy alap készlete. Emlékszem, hogy engem inkább zsírkrétára emlékeztettek, mint rendes szemceruzára és mindenféle feltűnő színben pompáztak. Ezeket próbálgattam a karomon, most már tudom, hogy akkor 6-8 évesen úgy mond „swatcholtam” őket.

Kamaszkoromban minden pattanásom ki volt nyomva és megfelelően lekezelve, a szemöldökömet viszont sose engedte anyukám kiszedetni (szerencsére, pedig akkor nagyon menő volt a vékony szemöldök), mindig vigyázott, hogy legyen íve. A mai napig észreveszi, ha 2 szálnál többet kiszedtem, és szól, nehogy túlzásba essek. Milyen jó, hogy anyukám már 20 évvel ezelőtt tudta, hogy a vékony szemöldök csak átmeneti hóbort és a természetes ívek maradnak divatban.

Gyerekkori ekcémák miatt a bőrgyógyászok gyorsan lebeszéltek olyan szakmákról, amelyeknél vegyszerrel kell foglalkozni, ezért fel se merült, hogy folytassam anya kozmetikus karrierjét. De a kencék és sminkek iránti vonzódásom ettől függetlenül megmaradt. Szerencsére sose tiltották a sminkelést. Így 13-14 éves koromban már használtam a szemem alá és a pattanásokra kis korrektort és szempillaspirált is.

Ahogy a borsodi városból felkerültem Budapestre tanulni, kinyílt számomra a világ. A márkák, amikről addig csak a női magazinokban olvastam, egyszer csak mind elérhetővé váltak. Így 18 éves koromtól kezdtem spórolni Bobbi Brown termékekre, kedvenceim az alapozók és szemhéjtusok voltak, de a korrektort is innen szereztem be. Ügyesen kellett ehhez spórolnom és az ösztöndíj egy részét is erre költöttem. Imádtam kísérletezni, de hónapokra be tudtam ragadni 1-1 bevált technikánál, terméknél és ez a mai napig így van.

2017-től kezdtem el dolgozni a Rossmannál Pádár Detti sminkessel. Egészen addig azt gondoltam, hogy ügyesen sminkelem már magam, de aztán Detti jó pár hasznos, profi tanáccsal ellátott. Azóta merek színeket használni a szemhéjamon, nem csak feketét/szürkét/barnát. Ő tanította meg, hogyan kell szépen satírozni a mélyítővonalban és, hogy milyen pirosas rúzsok állnak jól (egyébként a fenti fotón is Detti sminkelt).

Detti megmutatta, hogy drogériás dekorkozmetikumokkal is tudok tartós, szép sminket készíteni, így ma már mindent onnan szerzek be. Viszont Lisa Eldridge limitált rúzsai elcsábítottak, amiből 3 színt is rendeltem: a Velvet Ribbont, a Velvet Myth-t és a Skyscraper Rose-t.

1-2 éve pedig engem is berántott a tartós műszempilla őrület. Ám szerencsére egy nagyon jó szakember, Nyári Szilvi segít abban, hogy szép természetes hatású legyen, mintha tényleg a sajátom lenne, csak íveltebb és dúsabb. Amikor szünetet tartunk benne, akkor pedig lash liftinggel tuningoljuk a pilláimat.

Őszintén szólva, arc- és testápolási rutinomra nagyjából 28-30 éves koromtól kezdtem jobban odafigyelni, és kikísérletezni, mi a legjobb a bőrömnek a különböző évszakokban. Arcbőröm kissé vízhiányos és leginkább a stresszes időszakok látszódnak meg gyorsan rajta. A tavaszi allergiaszezonban pedig jobban kiszárad, mint a téli hideg és szeles napokon. Ekkor veszem elő Elizabeth Arden Eight Hour krémjét.

Jelenlegi napi arcápolási termékeim:

Mivel idén nyáron még bizonytalan hogyan szerzünk egy kis színt a vízparton, ezért jelenleg próbálom megtalálni a tökéletes önbarnítót, eddig ezek váltak be: