Azt hiszem, csak kevesen tudják rólam, hogy végzettségem szerint kortárs kurátor vagyok. Még Budapesten, a vizuális kommunikáció alapképzésem alatt döntöttem úgy, hogy szabadidőmben sminkelni tanulok. Amennyire élveztem intellektuálisan, annyira frusztrált is az egyetemen az intenzív elméletiség. Éreztem, hogy valami gyakorlatias és kreatív dolgot is szeretnék csinálni. Minden megfordult a fejemben: fodrászat, lakberendezés, sminkelés, stb. Végül a smink mellett döntöttem. Zalaveckzi Vikinél kezdtem el tanulni, aki akkor még a frissen nyílt MAC-nél dolgozott. Nagyon élveztem az órákat, majd nem sokkal később engem is felvettek a céghez. Emlékszem, a tréner agyára mentem, mert engem mindig a sminktechnika, a terület művészeti oldala érdekelt, az eladás pedig sosem foglalkoztatott. Az első smink, amit készítettem egy tréningen, türkiz és kék volt, erős magenta pírral, egy igazán menő, 80-as évekbeli look.

Időközben körülöttem minden kezdett kényelmes lenni: egyetem, munka, minden a helyén volt és éreztem, hogy ez hamar egy kiszámítható életté válna. Ezért is jelentkeztem Londonba a Metropolitan Universityre, ahova fel is vettek. Közben elvégeztem a KREÁ-ban az akkor még smink- és személyi styling szakot, hogy legyen papírom arról, hogy sminkes vagyok.

Kortárs kurátorként diplomáztam a kinti egyetem mesterképzésén, a két éves képzés alatt pedig a MAC-nél és szabadúszóként dolgoztam. A diplomamunkám egy berlini kiállítás volt a ME Collectors Roomban, 'Through the Looking Mirror' címen, amit két csoporttársammal állítottunk össze az ottani magángyűjteményből. Már akkor is világossá vált, hogy szívesebben nyúlok művészi eszközökhöz és kérdőjelezem meg az adott status quot, semmint, hogy klasszikus értelemben véve kurátora legyek egy kiállításnak. Végül úgy döntöttem, maradok a művészet és a sminkelés mellett.

Londonban talán az az egyik legizgalmasabb, hogy ott igazán progresszív a divat, és ez a fajta esztétika áll a stílusomhoz a legközelebb. Rengeteget tanultam kint az önérvényesítésről, anyanyelvi szintre fejlesztettem az angoltudásom, és ma is élő, fontos barátságokat kötöttem. Az első igazán mérvadó anyag a Schön! magazinban jelent meg, ahol összeért a sminkelés és a kurátori vénám: Neogeisha címmel jelent meg egy anyagom, aminek én voltam a kreatív igazgatója is. Azóta jelent meg anyagom több nemzetközi magazinban is, mint pl. a TUSH, Hypebeast, Numero Russia, Infringe, Sleek, Pylot, Vision China, Boycott, csak hogy néhányat említsek.

Londonban találkoztam a legkedvesebb alkotótársaimmal, akik jó barátaim is: Tomas C Tothtal és Sylwana Zyburával, akik ma már egy Crosslucid néven futó kortárs művészduó. Velük találtam meg az igazi hangom a sminkelésben is.

Hála az égnek, éppen akkortájt költöztem Berlinbe, amikor ők is. Két évig dolgoztunk egy anyagon, amiben hibrid karaktereket álmodtunk meg egy parallel univerzumból. Sok újrahasznosított anyaggal dolgozunk és jól esett kitörni a klasszikus értelemben vett sminkelés kereteiből. Azért izgalmas velük dolgozni, mert flowban vagyunk: gondolataink összeérnek és közös erővel életre hívunk egy lényt egy olyan rituálé keretein belül, ami kívülről csak egyszerű fotózásnak látszik.



Arra is ráébredtem ebben a folyamatban, hogy mennyire taktilis vagyok - hogy a sminkelés nálam sokszor az érintéssel kezdődik. Ha elmegyek egy művészellátóba, meglátok valamit és megtapogatom. Ha pedig megmozdul bennem valami, amikor megérintek egy anyagot, akkor tudom, hogy majd megtalálja a helyét az adott pillanatban. Szeretek játszani azzal, hogy bizonyos mértékig kontrollálom a folyamatot, bizonyos mértékig hagyom, hogy organikusan elrendeződjenek a dolgok a maguk rendje szerint. Minden mindennel összefügg - és ezt nagyon meg tudtam élni a Sylwanával és Tomasszal való közös munka alatt.

Berlinből azt hiszem, két éve jöttem haza, de a mai napig visszavágyódom. Valahogy az ottani energiák nagyon jó hatással voltak rám. Egyből befogadott a város és az ottani emberek. Szeretem a kinti szabadságot és a nyitottságot - párját ritkítja. Valahogy úgy érzem, nincs még egy olyan város, mint Berlin. Igazán otthon vagyok ott, még ha németül nem is sikerült megtanulnom.

Itthon leginkább reklámfilmekben és fotózásokon dolgozom, de emellett igazán jól esik, hogy itthon is elkezdték értékelni az egyéni applikációs stílusom és egyre több olyan munkám van, amelynek során kifejezetten kérik, hogy valamit ragasszak az arcra. Legutóbb pl. Hegyi Dóri / OHNODY új albumához csináltam egy reneszánsz inspirálta arcdíszítést. Nagyon élveztem.

Közben nyitva tartom a külföldi ajtókat is, mert szeretek utazni, éltet a mozgásban levés. Májusban például Rómában asszisztáltam Thomas de Kluyvernek egy Gucci divatbemutatón.

Szabadidőmben shiatsut kezdtem el tanulni. Sokat sportolok, peszketáriánus, majdnem vegán étrendet követek, meditálok, amikor időm engedi, és sokat olvasok személyiségfejlesztő- és spirituális könyveket. Mindeközben igyekszem minél többet utazni és tapasztalni, feszegetni a határaim. Sokkal szívesebben költök élményekre, mint tárgyakra.

A kedvenc termékeim mindig változnak. Igazi neofil vagyok: rákattanok egy-egy dologra, aztán alig bírom ki, hogy ne valami még újabbat próbáljak ki. A sminkes felszerelésemben a legtöbbet bőrápolásra és alapozókra költök. A szép bőr az egyik legfontosabb pillére annak, amit csinálok. A kedvenc alapozóim a Chanel Vitalumiére Aqua, amit magamon is használok. Sok bőrtípusra jó, építhető és gyönyörű ragyogást ad a bőrnek, ráadásul meglepően sokáig elég, ami abban a mini dobozkában elfér. Magamon kézzel viszem fel és jól belemasszírozom a bőrbe, míg másokon ecsettel dolgozom el. Esküszöm még az YSL Touche Élcatjára és az All Hours-re is, amit legutóbb víz alatti forgatásnál is teszteltem, és fenn is maradt. Kedvenc ajakápolóm a PawPaw és a Nuxe mézes balzsamja. Mindkettő szuperül bevált. A Nuxe a fiúknak talán jobb, mert matt. De a PawPaw univerzálisabb: berepedt körömágyra is szuper.

Bőrápolásban sokat váltogatok, de ami mindig van nálam: a Kiehl's Ultra Facial Creamjének gél változata. Szépen hidratál, gyorsan beszívódik és nem fényesedik tőle a bőr, ami forgatásokon kifejezetten előny. Elizabeth Ardentől az 8Hour Cream számomra alap, és kapható egy 8 Hour Hidrating Mist-je is, ami instant hidratál és puhítja a bőrt. Itt is fontos az érintés és az érzés, sokszor az alapján marad meg egy termék a táskámban, hogy jó érzés-e az archoz nyúlni, miután előkészítettem a sok kencével.

A szuper termékek általában a sminkes készletemben végzik, és a munkáim során használom őket. Magamról hajlamos vagyok nem igazán gondoskodni, ha bőrápolásról van szó. Leragadtam a Biodermánál, az aloe vera spray-nél, ami kordában tartja a kipirosodott, néha pattanásokra hajlamos bőröm. Éjszakára a Kiehl's Midnight Recoveryjét használom, nappal valami lágy, zselés állagú krémet, ami épp a kezem ügyébe kerül. Szemkrém után még kutatok. Hébe-hóba pedig megengedek magamnak egy jó kis maszkot. A Kiehl's Calendula maszkja csodás például, csakúgy mint az összes körömvirágos termékük.

Az például újdonság számomra, hogy "van hajam". :D Organikus kókusz sampont használok, argánolajjal ápolom és a TIGI Superstarjával stylingolom. Rémálom, hogy ennyi időt kell vele töltenem, szívem szerint újra nekimennék a nullás géppel. :))

Parfümből Maison Margiela Jazz Clubja az álomillatom – egy unisex illat, amely füstös, fűszeres, és szexi mint egy old school jazzklub.

Nóri